Vissza a jelenbe

   Nem tudom meddig ültem ott az Úr vigasztalásában. Újra és újra átgondoltam a látottakat. Az egész olyan abszurdnak tűnt, mégsem tudtam magam azzal a jól ismert mondással nyugtatni, hogy "csak álom volt".

   Uram, ez megtörténhet? Tényleg ennyire meg tudna fordulni a világ? - kérdeztem legbölcsebb pártfogómtól. Hirtelen igék jelentek meg a szemem előtt, mintha éppen akkor olvasnám a Bibliából.

"Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.

Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,

 Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.

Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.

Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld."

"Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem neki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett.

Magukat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;

Annak okáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:

Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésüknek méltó jutalmát elvevén önmagukban.

És amiképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképpen oda adta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek;

Akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel;

Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok.

Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy akik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképpen cselekvőkkel egyet is értenek."

"Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet hoznak.

És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog.

Mert hiábavalóság kevély [szavait] szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,

Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők maguk a romlottság szolgái; mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett."

"De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket], adván a gyülekezetek elé, és tömlöcökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.

Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre:

Mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik.

Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek.

És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért."

   Könnyek patakzottak végig az arcomon. A szemem előtt, mint a vágóhíd felé terelt tudatlan állatok jelentek meg a megtévesztett emberek. Meddig ér el még az ördög keze? Milyen cselszövéseket és hitetéseket tartogat még?

  Hirtelen hallottam, hogy az Úr a nevemen szólít. Figyelsz rám? - kérdezte szelíden.

  Igen, Uram! - válaszoltam.

  - Az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, és keresi, kit nyelhetne el. Ki kell tartanotok az ige mellett, és hirdetni az evangéliumot, hogy minél több embert megmenthessetek! Ne egymás ellen pártoskodjatok, és ne egymás áldásait méregessétek össze a tiétekkel, miközben oly sok ember van kint a veszedelemben! Ne ítélkezzetek, hanem imádkozzatok és járjatok közben a társaitokért! Ne térjetek el se jobbra, se balra, ne szabjátok magatokat a világhoz azért, hogy elnyerjétek az emberek tetszését, mert ezzel mindannyiótokat a pokol felé taszítjátok! Álljatok meg a hitben szilárdan, és én végig mellettetek leszek! Megszabadítalak, és kézen hordozlak! Mint a legdrágább kincsemet, őrizlek titeket! - mondta nekem.

  - Uram - szólítottam meg Őt egy kis idő múlva. - Hogyhogy nem mondasz le azokról az emberekről, akik annyi szomorúságot okoznak? Hogy tudsz azok után is munkásokat küldeni az emberek megmentésére, hogy taposnak a neveden, és semmibe veszik a szavadat? Te tényleg ennyire szeretsz minket?

  - Mondd, mit éreztél, mikor elválasztották tőled a lányod, akit a legjobban szerettél? - kérdezte.

  - Azt, hogy nem fogom tudni elviselni a fájdalmat. -válaszoltam.

  - És mit éreztél, mikor megláttad azt az embert, aki oly bőszen vádolt, majd rosszindulattal telve örült a te nyomorúságodnak? - tette fel újabb kérdését.

  - Hatalmas harag gyúlt bennem. Bár nem akartam azt érezni, mégis azon járt az agyam, hogy hogyan tudnék én is sebet ejteni rajta. Igazából csak most értem meg, hogy miért védelmezel minket annyira a tartós haragtól, és miért veszed át a bosszúállást tőlünk. - vallottam be őszintén.

  - És mondd, - kezdte szelíden. - Milyen mértékű szeretetet kellene érezned ez iránt az ember iránt, hogy érte rágalmazók és csúfolódók kezébe add, majd a legfájdalmasabb halálba küldd az egyetlen gyermeked?

   Döbbenten néztem magam elé. Az Úr ezt tette. Elküldte az egyetlen Fiát értem, aki akkor még bűnös állapotban voltam, és könyörtelenül mentem ellene, gyaláztam az ő nevét.

   Sírva borultam le a földre, a szeretet és hála elöntötte szívemet, s nem tudtam mást szólni, csak ezt az egyetlen szót: "Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm..."