Soha el nem hagylak

Miért félsz? Te már hozzám tartozol!
S én hű királyként megvédem népem.
Ha bennem bízol, soha nem csalatkozol,
Hát ne szűnj meg hinni a reményben!

Elfáradtál, nehéz már evezni tovább.
Túl kemény az ár, mindjárt elsodor.
De tudd, kegyelmem tüze száll reád,
S lángolsz már, mint mózesi csipkebokor.

De jön, ki újra megpróbálja végleg kioltani,
Mígnem csak parázslik, s gyenge fényt fakaszt.
Gonosz forrásából nem fárad rád zúdítani,
Ekkor halld meg hangom, mi nyújt neked vigaszt!

Még ha nem is érzed, én melletted állok,
Megsegítlek, s óvón terellek utadon!
Az eléd vetített szörnyű rémálmok
Nem tőlem származnak; valóssá lenni nem hagyom!

Én tudom, mit takar a rész-egész,
Tudom, melyik út hova vezet!
Megcsalhat, hogy honnan, s miként jő a vész,
Hát bízz bennem, s add kezembe éltedet!

Lelkedbe oltott keserűség, mi kétségekbe kerget:
Csak délibáb! Veled bénító víziók játszanak,
Hogy rád boruljon végleg a gonosz, sötét felleg.
Ne hagyd, hogy tőlem elszakasszanak!

Ha meg is kísért a pokoli démon,
Ha el is gáncsol, s rossz tanácsot ad,
Ismerd fel, s keresd hajlékom,
S én megtöröm az ördögi átkokat!

Mert bármily csapást mér rád,
Én mindenből jót teremtek,
Ha nem is úgy, hogy akkor várnád,
Hidd el, csodás helyre vezetlek!

Ne lankadjon hited, bízva bízzál Bennem,
Hisz nem egyedül vívod küzdelmed!
Veled lesz - mint hogy népemnek ígértem-
Izrael Istene, a Te Istened!