Megtérésem története

Akivé váltam, Jézus, Neked köszönhetem!
Itt az idő, hogy leírjam régi s új életem.
Emlékemben visszaszállok pár évvel a múltba,
Látom magam vak szemekkel, álarc mögé bújva.
Ki rám nézett, nem látott mást, csak egy züllött lányt,
Kit a bűn erős árja idestova hányt.
Fejcsóválva néztek rám, hogy "Ó, mily mélyre csúszott"!
Nem látták a mocsarat, mely egyre lejjebb húzott.
Küzdöttem és próbálkoztam szabadulni belőle,
De valami lebilincselt, s nem engedett előre.
Egyszer aztán egy éjjelen fontos kincset vesztettem:
Egy barátot bántottam meg, pedig nagyon szerettem.
Hogy lelkemben összetörve a tükör elé álltam,
Az álarc lefoszlott, s rémisztett, mit láttam.
Gondolatok ezrei zakatoltak elmémben,
Ott csücsültem sírva, egyedül egy veremben.
Vágytam arra, hogy legyen, ki még így is elfogad,
Ki nem ítél el, vígasztal és szeretettel támogat.
De ha eddig nem tudtam, most hogy is bírnék változni?
Mi lenne, mi nem engedne újra mélyre zuhanni?
S hogy állhatna bárki is mellettem a bajban,
Mikor én is óriásit csalódtam magamban?
Gondolkodtam, ebből mégis hogy találjak kiutat,
Akárhogy is törtem fejem, csak egy megoldás maradt.
Hogy tiszta lappal indulhassak, újra meg kell születnem,
Csak akkor van rá esélyem, hogy mindezt elfelejtsem.
Azt hittem, hogy ezzel sorsom végleg reménytelen,
Nem tudtam, hogy ez a csoda megtörténhet velem.
Akkor jöttél Te, és megszólítottál,
Gyengéden felemeltél, s karjaidba zártál.
Éreztem, hogy a láncok sorban lehullanak,
Kártyavárként omlanak le Előtted a falak.
A hegyek, mik eddig árnyékot vetettek rám,
Most már könnyen elfújható porszemek csupán.
Szemem megnyílt, lelkem végre szabaddá lett,
Így lettek a bús sírásból hálás örömkönnyek.
Szerettél, küzdöttél, szenvedtél, s meghaltál...
A gonosz markából végleg kiragadtál.
Kősziklám vagy, Kire mindig számíthatok.
De kis porszemként én Neked mit adhatok?
Hirdetem Neved és csodás tetteid,
S hogy hogy vetted át tőlem életem terheit.
Te is, ki olvasod, tudd, hogy van remény!
Akármit tettél, Ő hozzád is elér!
Még van egy kis idő, kegyelem, hát döntsd el:
Isten vagy az ördög! Nincs köztes út, hidd el!
De tudd, nemcsak a földi élet a tét!
A halállal nem szűnik meg az emberi lét!
Örök életed van, a kérdés "csak ennyi":
A Fényben vagy a Sötétségben szeretnéd tölteni?