Megéri összemérni?
- Gyönyörű ez az almafa! És milyen zamatos a gyümölcse! - áradozott a vörös hajú, szeplős arcú, kisiskolás fiú. Öreg barátjánál, kedves szomszédjánál üldögélt éppen egy terebélyes fa árnyékában, melynek termését oly jóízűen majszolta. - Szerinted én is ültethetnék ilyet? - kérdezte az ősz hajú férfit.
- Persze, ha gondolod, holnap elmegyek veled a kertészhez, akitől én is kaptam. Ő majd megtanít arra, hogyan tudsz szép, gyümölcstermő fát nevelni, és könyvet is tud adni, amiben találsz útmutatásokat.
- Sajnos nincs semmi zsebpénzem, nem tudom megvenni... - mondta szomorúan a fiú.
- Nem is kell pénz. Csak annyit kér cserébe, hogy ha majd gyümölcsöt hoz a fád, adj neki egy kosárral belőle.
- Akkor ez igazán megéri! - mondta megvidámodva.
Másnap el is mentek, s a kisfiú buzgón hallgatta végig a kertész instrukcióit, aki azt is megígérte, hogy minden évben elmegy lemetszeni a fát, ha szeretné. Otthon izgatottan ültette el a magot, pontosan követve a kapott utasításokat. Reggelente eleinte lelkesen, majd egyre türelmetlenebbül szaladt oda, hogy lássa, mikor bújik ki a földből a zöld növényke. Ám ahogy teltek a napok, látszólag semmi sem történt. Szomorkodva, lógó orral ment el a kertészhez, aki éppen sütni készült.
- Nem jó a mag, amit adtál! Mintha nem is létezne! Lehet jobb lenne, ha kidobnám...
A kertész egy pár percig nem szólt semmit, vidáman nyújtotta a tésztát, majd elhelyezte egy tepsibe, s betette a sütőbe. Csak ezután fordult oda hozzá.
- Szereted a süteményt?
- Micsoda? - kérdezte a fiú megütközve. Nem értette, mi köze van ennek az ő magjához. Kicsit zokon vette, hogy a kertész semmibe vette kérdését.
- Azt kérdeztem, hogy szereted-e a süteményt.
- IIIIIgen - válaszolta még mindig csodálkozva.
- Pompás! Pont most készítek almás sütit a szomszédod almájából. Gyere, ülj ide a sütő elé és figyeld, hogyan sül a tészta!
Egy pár perc után megkérdezte a fiút, hogy lát-e valamilyen változást rajta.
- Nem, ránézésre nem. - felelte ő.
- Hmmm. Akkor szerinted most ki kéne vennem és kidobnom?
- Dehogyis - nézett rá a fiú összeszorított szemöldökkel. Nem értette, miért kérdez tőle ilyen butaságot. - Majd megsül.
- Honnan tudod? - jött az újabb kérdés.
- Hát mert, mert... láttam, hogy anyának is meg szokott sülni egy idő után.
- És honnan tudod, hogy az én sütőm is megsüti?
- Mert, mert... ez így működik.
- El tudod magyarázni, hogy miért?
A fiú pár percnyi gondolkodás után megrázta fejét és válaszolt.
- Nem, de ha vársz, meg fogod látni, hogy tényleg így lesz.
A kertész odament, rátette kezét a fiú vállára és szelíden a szemébe nézett.
- Ugyanígy lesz látható a te almafád. Ugyanúgy nem jó ötlet kidobni a magot, ahogy nekem sem kellett kiszednem a tésztát. Csak légy türelmes! Sokan vesztettek már el úgy ajándékot, hogy túl hamar feladták.
A fiú elmosolyodott. Sokat beszélgettek még a finom sütemény fogyasztása közben.
Pár hét múlva a növény valóban kezdett előbújni a földből. A kisfiú odaadóan gondozta, nevelgette. A fa egyre nőtt és erősödött, s a kertész a megfelelő időben beleoltotta egy nemes almafajta hajtását. Ahogy ígérte, a fa metszését is elvégezte. Egy idő után megjelentek az első termések, ami hatalmas örömöt okozott a fiúnak. Ám valami mégis beárnyékolta boldogságát. A szomszéd fája sokkal gyönyörűbb és terebélyesebb volt, tele volt piros gyümölcsökkel, míg az övén csak pár darab zöld színű alma árválkodott.
- Neki biztosan jobb magot adott a kertész vagy tud valami titkos módszert arra, hogy több és szebb termést hozzon a fája! - ütött szöget a gondolat fejében.
Ahogy teltek a hetek, egyre inkább hallgatott a gonosz sugallatra. Elkezdett hát kutatni más helyeken, s olvasgatni más könyvekből. Voltak olyan tanácsok, amik merőben ellenkeztek a kertésztől kapottal. Szíve annyira megtelt keserűséggel, hogy úgy döntött, kipróbálja azokat. Azt sem engedte már, hogy a kertész megmetssze fáját, saját kezébe akarta venni a gondozást. Boldogan vette észre, hogy egyre több ág és levél nő, s úgy gondolta, ezeket majd bőséges gyümölcstermés fogja követni. Ám öröme csak a szüretig tartott. Nem volt sok termés, s ahogy beleharapott az első almába, iszonyodva köpte ki a falatot. Bár kívülről szépnek tűnt a gyümölcs, a belseje kukacos, az íze keserű volt.
A kisfiú rájött, hogy mégiscsak a kertésznek volt igaza. Szégyenkezve állított be hozzá a kosár neki járó gyümölccsel.
- Sajnálom, de az idei gyümölcs ehetetlen. Más módszereket kerestem, mint amit te adtál, és a fa termése elcsúfult. - vallotta be neki keserűen.
- Miért tetted ezt? - kérdezte a kertész szelíden.
- Láttam, hogy a szomszéd fája mennyivel nagyobb, és az almái is szebbek voltak, mint az enyém, ezért saját kezembe akartam venni az irányítást, hogy az én termésem is lehessen olyan jó, mint az övé! Sajnálom, hogy ilyen buta voltam!
- Figyelj rám - kezdte szeretetteljesen a kertész - Először is ne hasonlítgasd a te fádat a szomszéd fájához. Mit gondolsz, az övé egy-két év alatt lett ilyen?
- Nem hiszem. - válaszolta a fiú elgondolkodva.
- Persze, hogy nem. Neki is türelmesen várnia kellett, míg megerősödik és megnő a fa. Ez nem megy egyik napról a másikra. Ha siettetni akarod, az csak ártani fog. Főleg, ha még ráadásként rossz módszerrel teszed. Hagyj időt arra, hogy lassan, de biztosan megerősödjön a fád!
- És biztos, hogy meg fog nőni az enyém is?
- Ha úgy gondozod, ahogy elő van írva, megengeded, hogy időnként megmetsszem, és hagyod, hogy a természet, ami oly tökéletesre van alkotva, elvégezze a dolgát, akkor igen.
- Honnan tudod? - kérdezte a kisfiú.
- Hmmm. Mit gondolsz, te örökre kisfiú maradsz?
- Dehogyis. Egyszer férfi lesz belőlem.
- Honnan tudod?
- Hát mert, mert... minden férfi volt egyszer kisfiú, aztán megnőtt.
- És honnan tudod, hogy te is meg fogsz nőni?
- Mert, mert... ez így működik. - válaszolta a kisfiú, akinek kezdett nagyon ismerős lenni a szituáció.
- El tudod magyarázni, hogy miért?
A gyermek pár percnyi gondolkodás után megrázta fejét és mosolyogva válaszolt.
- Nem, de ha vársz, meg fogod látni, hogy tényleg így lesz.
A délután folyamán sokat beszélgettek még, s a fiú megígérte, nem fog többé eltérni a kapott tanácsoktól.
A következő évben fája sokkal bőségesebb és jobb termést hozott, bár színe még mindig zöld volt, s nem olyan szép piros, mint a szomszédé. Megkérte édesanyját, hogy süssön belőle süteményt, amiből pár szeletet el is vitt a kertésznek a kosár alma mellé.
- Nagyon finom! - mondta a kertész, ahogy megkóstolta.
- Kissé savanykás az alma. Nem olyan finom, mint ami a szomszédéból készült. Nem tudom, mit csináltam rosszul. - mondta kissé csalódottan a kisfiú.
A kertész nem szólt semmit, csak kért pár percet és elvonult a konyhába. Nem sok idő múlva két pohár almalével tért vissza.
A kisfiú belekortyolt a frissen készített italba.
- Nahát, ilyen finom almalevet még sosem ittam! - mondta.
- A te almádból készült! - mondta a kertész mosolyogva. - Tudod, a gyümölcs a beoltott hajtás miatt lesz nemes, nem a gondozás miatt. Mindkettőtök almaféléje másvalamire jó. Meg kell tanulnod, hogy ne a másikéhoz hasonlítgasd, amit kaptál, mert ha a másikat próbálod követni, könnyen elszalasztod a neked szánt ajándékokat. Neked a sajátodból kell kihozni a legjobbat. Ha így teszel, mindig békességben fogsz járni, és amellett, hogy felismered a kapott dolgok értékét és felhasználhatóságát, a másikét is megtanulod élvezni.
A fiú őszintén elgondolkodott, s ismét megfogadta a tanácsot. Almafája szépen lassan növekedett és egyre több finom termést hozott. Zöld színű, tökéletes almákat.