Mánuel, az oroszlán
Réges-régen létezett egy gyönyörű erdő,
Hol békében élt együtt mindenféle állat.
Nem érte el azt a gonoszság, a fertő,
De jelen volt a jóság, a rend, az alázat.
Mánuel, az oroszlán volt az állatok királya,
Ki igazságos, bölcs vezérként uralkodott.
Bár szigorú és erélyes volt minden szabálya,
Édes igát teremtő törvényt alkotott.
Mert oly korlátok voltak ezek, mik szeretetet hoztak,
S az állatokat jóra ösztönözték.
Kizártak minden csalárdságot, rosszat,
A gonoszságot mélyen bebörtönözték.
Mánuel elvonultan, a barlangjában élt,
Hova fel csak egy pár állat mehetett.
Egyes egyedül csak ővelük beszélt,
S ők továbbították az üzeneteket.
De élt e rengetegben egy ravasz kígyó,
Ki az oroszlánnak nagy ellensége volt.
Zavarta őt felettébb, hogy ott minden ily jó,
Mert szívében hatalmas gonoszság honolt.
Elkezdte az állatokat csalással megvezetni,
Hamis eszméket terjesztett folyton,
Hogy ne akarják Mánuelt ők többé követni,
Szívük a gonoszág felé megnyíljon.
Hallgatott is rá az állatok sokasága,
S szívük lassanként megkeményedett.
Elveszett az erdő tiszta, szép jósága,
A gonoszság csalárdul terjeszkedett.
Egyszer aztán Mánuel megjelent közöttük,
Hogy óva intse őket a veszedelemre,
Mely kárukat akarva les rájuk mögöttük,
Hogy elragadja őket az örök gyötrelemre.
Megerősítette védő szabályait,
Kérte őket lágyan, hogy forduljanak vissza,
Mert ki követi a kígyó csalattatásait,
Mérgező forrásnak vizeit issza.
Az állatok egy része megfogadta tanácsát,
De a többiek orvul elüldözték.
Nem kérték ők többé az útmutatását,
A kígyó vízióit kincsként őrizgették.
Mánuel ezt látva szomorúan így szólt:
"Most elmegyek, de aztán visszajövök még!
S örökre elűzöm én az ámító kígyót,
S mindazokat, kik őt hűen követték!
Mert van egy másik ország, mi gyönyörűséges,
S ott készítek helyet az én hű népemnek.
De oda belépni csak annak lehetséges,
Ki lágy szívével enged beszédeimnek!"
Sok idő telt el e távozás óta,
S a kígyó csak nézte, kit nyelhetne el.
S bizony voltak, kik őt emelték trónra,
De sokan hűen várták, hogy jöjjön Mánuel.
S az idő, mikor eljő, vészesen közeledett,
A kígyó tudta ezt, s félve remegett.
Ezért egy utolsó, gonoszabb tervbe kezdett,
Hogy magával rántsa azt, akit még lehet.
"Elintéztem már, hogy az állatok ne higgyék,
Hogy Mánuel létezik, s nagyhatalmú király.
Hogy ami látható, csakis azt nézzék,
S mivel ő nincs előttük, ne hallgassanak rá.
Elintéztem, hogy a törvényt felrúgják,
Hogy azt higgyék, azok visszatartó korlátok.
S nem látják, hogy épp az oltalmat taszítják,
A vélt szabadság helyett kapnak hát rabláncot.
Mert én állok minden függőség mögött,
Én terjesztem a szabadelvűséget!
Észrevétlenül a szívükbe költözök,
S táplálom a haragot, a keserűséget!
Hogy lázadjanak folyton Mánuel ellen,
Hogy függetlenek akarjanak lenni!
S nem tudják, csak két úr van e nagy küzdelemben,
Mert a végén hozzá vagy hozzám fognak jönni.
Mert aki vele van, az énellenem van,
S aki velem van, az Mánuel haragosa.
De nem tudják, hogy afölött is nekem van hatalmam,
Ki megtagadva Mánuelt azt hiszi, a maga ura.
Elhitettem a párokkal, hogy együtt élhetnek,
S nincs szükségük Mánuel jóváhagyására,
Pedig csak az adná meg nekik a védelmet,
Hogy mérgemet ne ontsam szüntelen a párra.
Elhitettem, hogy mielőtt megszületne kölykük,
Büntetlenül kiolthatják annak életét.
Nem tudják, mily gonosz erők mennek ellenük,
Hogy behajtsák rajtuk a hozzájuk tapadt vért.
Elhitettem, tetteiknek nem lesz következménye,
Hogy mindenkinek jövője vágyai szerint alakul.
De ha Mánuel visszajön, mind meg lesz ítélve,
S mind nekem adatnak majd örökké rabul!
Elhitettem, hogy az a jó, mit a többség elve mutat,
S betarthatatlan béklyó Mánuel törvénye.
Elhallgattam: csak olyat kér, mihez szabadítást is ad,
S ki nem tartja be, önként megy az örök szenvedésbe.
De ez mind nem elég, van még egy nagy ötlet,
Mivel Mánuel követőit gyűlöltekké teszem.
Mi alapjában rengeti meg a maradék rendet,
És sok állatot fog még elvesztetni velem!"
El is kezdte rögtön tervét véghezvinni,
Odament a gyáva, naiv kisegérhez,
S mézes-mázos hangon kezdte fülébe súgni
A gondolatot, mely később majd mindent megmérgez:
"Mondd csak, kedves állat, miért vagy te egér?
Miért ne lehetnél te bátor, nagy elefánt?
Hisz nem fair, hogy úgy kell élned, ahogyan születtél,
Ezért rajta, változtass, ha téged ez úgy bánt!"
Ezután az egér már elefántként viselkedett,
S mindenkivel ezentúl úgy hívatta magát.
S bár ezen sok állat eleinte elképedett,
A kígyó hamar helyrerakta ez aprócska hibát.
Újabb eszmét terjesztett el az állatok körében:
"Gonosz és lelketlen, ki megpróbálja korlátozni,
Hisz egyedül neki van joga részt venni a döntésben,
Hogy milyen állattá szeretne a jövőben átváltozni!
Ennél az esetnél takard el szemedet!
Mert oly hatalmasak és nagyok vagyunk,
Hogy felülírhatjuk az ősi természetet,
Megtehetünk bármit, amit csak akarunk!"
Telt-múlt az idő, s a káosz kiteljesedett,
Összevissza éltek a különböző állatok,
Bolha volt az orrszarvú, s a zebra egy leopárd lett,
Tarthatatlanná vált lassanként az állapot.
Voltak kik szóltak: vigyázzatok, ne tegyétek!
Lesz még ennek majdan keserves ára!
Nem jó felbolygatni, mit adott a természet!
Csak magát csalja meg, ki álarcot húz magára!
De ki ellenkezett, azt egyre csak támadták,
Kinevették, hogy a várt királya sosem jön el.
Mígnem az erdőben betelt a gonoszság,
S nagy trombitaszóra megjelent Mánuel.
Maga köré hívta a hozzá hű állatokat,
S a többieket a kígyóhoz küldte:
"Tessék, most imádjátok a választott uratokat!
Nincs már visszaút, a csatának vége!"
A kígyó egyszeriben elkezdett nőni,
Mígnem egy hatalmas, csúnya sárkánnyá lett.
Gonosz szája lángcsóvákat kezdett kilőni,
Mely őt magát, s mindent mellette felégetett.
Jajgattak az állatok ott nagy fájdalommal,
A pokoli tűz égette testüket:
"Ments meg Mánuel és vigyél magaddal!"
De ő szólt: "Nem ismerlek titeket!
Nem hallgattatok a követőimre,
Csak gúnyolódást s rágalmazást adtatok nekik!
S most a kapuk bezáratnak örök időre,
Itt áll körülöttem, ki a fénybe vitetik!"
...
Ez hát az ítélet, mi hamarosan eljő,
Elkerülni senki sem fogja.
De most még van egy kis kegyelmi idő,
Hogy ne maradjon senki sem a kígyónak fogja.
Talán még előtted is ott a nagy választás,
De struccként homokba dughatod fejedet!
Rajtad áll hogy mit hiszel el, mi a valóság,
De ha ez, azt ajánlom, mentsd az életedet!