Lankadatlan éberség

   Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, melynek egyszerűen csak Szürkeország volt a neve. Ez az ország Fehérország és Feketeország között helyezkedett el, és az volt az érdekessége, hogy nem volt uralkodója, népe minden egyes tagja egy saját várral rendelkezett, s mindenki a maga ura volt - látszólag.

    Valójában Feketeország sötét királya kiküldte gonosz szolgáit, hogy mindenkit leuraljanak, akinek elég gyenge a várfala ahhoz, hogy észrevétlenül bejussanak. Ezek a szörnyek könnyen áthatoltak a romos várfalakon, de voltak olyan erősek is, amellyel nem bírtak olyan könnyen, ezért különböző mérgezett nyilakat lőttek rá. E mérgek között volt a keserűség, a fáradtság, az elvetettség, a gond, a mértéktelenség, az ítélkezés, és megannyi olyan rossz dolog, amely a falakat megrepesztette.

    Egy idő után szinte mindenki Feketeország alattvalója lett, ezért Fehérország uralkodója alkut ajánlott: aki szeretne az ő országa tagja lenni Feketeország helyett, s elfogadja őt Úrnak, ahhoz elküldi a szolgáit, hogy kiverjék a gonosz szörnyeket, s megadja a kulcsot, hogy hogyan tudják a várfalaikat olyan mértékben megerősíteni, hogy azon ne tudjanak áthatolni a Sötét úr szolgái. Azonban arra is figyelmeztette őket, hogy a szörnyek nem fogják hagyni magukat, hanem náluknál sokkalta erősebb társaikkal fognak visszatérni, hogy ostromolják a várat, s ha sikerrel járnak, a tulajdonos lakhelyén még több, és még erősebb gonosz lények fognak lakni, mint azelőtt.

  Sokan elfogadták ezt az alkut, s Fehérország királya ígéretéhez híven mindannyiukat megmentette a gonoszság hatalmából. Azonban voltak, akik elfelejtkeztek a figyelmeztetésről, hogy a szörnyek visszajönnek, s miközben a vár belsejét ékesítették, a falak bizony megdőltek az ostrom alatt.

(...)

    Nagyon könnyen beleesünk abba a hiába, hogy természetesnek vesszük az Úr védelmét, és nem fordítunk olyan nagy hangsúlyt a védelemre. A kulcs Isten igéje, a Vele való közösség. Sokszor jönnek a világi gondok, amik elveszik az időnket, vagy éppen a családi ünnepek, amik alatt kicsit ellazulunk, és észrevétlenül lazítunk az Úrhoz való kötelékünkön is. Akárhogy is, védekeznünk kell, mert a sátán nem alszik, és jól ismeri, hogy a várfalunk melyik köve gyenge, hova kell kilőnie mérgezett nyilát! Jó hír, hogy olyan Királlyal léptünk szövetségre, aki utána megy az elveszett juhoknak, és ha keressük őt, újra felemel minket és megszabadít minden sötét szörnyecskétől, ami a gyapjunkba ragadt! :)