Keserűség

Álnok árnyék hull reád, benned élni szeretne,

Ha kinyitod a szívedet, nincs védelem ellene.

Ha sikerül magját lelked talajába vetni,

Észre sem veszed, s már te fogod öntözni.

Ha időben észbe kapsz, a friss hajtást kitépheted,

De ha sűrű bózotot nő, ő tépi meg kezedet.

Megbénít és összetipor, s nem is nézel másra,

Csak a vérző testedre s az égető szúrásra.

Gyümölcsei zúdulnak ki szádon a világra,

Jaj annak, ki beleharap! - mérget vesz magába.

De aki ennek a harcnak legnagyobb vesztese:

Te vagy! De győztes lehetsz! Hadd segítsek, gyere!

Van fegyver a kiirtásra, már ott is Él benned!

Rég megadtam a gyógyírt, már csak be kell venned!

Ne add fel, küzdj, s ha hetvenhétszer esel el,

Én hetvenhétszer emellek fel, míg elég erős nem leszel!

Ne akard egyedül folytatni harcodat,

Mert túl sok a csaló ösvény, amely veszélyt tartogat!

Én látok mindent, s elveszni egy bárányt sem engedek!

Csak egyet kérek: higgy Bennem és tedd kezembe éltedet!