Hamis biztonság

Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:

Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.

Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek.

De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy [az] a nap tolvaj módra lep[het]ne meg titeket.

Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. / 1Pét 5:8, Róm 6:13, 1Thess 5:2-4, 6/

    Már megint óriási vihar volt. A szél csak úgy süvített be a rozoga deszkák résein át, a hangosan kopogó esőcseppek pedig egyre arcátlanabbul igyekeztek ugyanott utat törni maguknak. Dőre Úr nyugtalanul nézte az ingatag tetőszerkezetet, amely úgy tűnt, nem sokáig tud ellenállni az egyre hevesebb ostromnak.

    Eszébe jutott egyik szomszédja, aki már hónapok óta próbálta őt rávenni, hogy kérjen támogatást a tető megerősítéséhez. Azt mondta, hogy ismer egy nemes lelkű gazdagembert, aki készségesen segítene neki, s ennek fejében mindössze annyit kér, hogy időnként írjon neki egy-egy levelet, mert szeretne jó barátja lenni. Bár ezt mindeddig nagy hévvel elutasította, most úgy döntött, másnap elmegy e szomszédjához és megköti a furcsa egyezséget.

     Szomszédja nagyon örült a hírnek.

     - Mit kell tennem? - kérdezte Dőre Úr.

    - Csak alá kell írnod egy szerződést. Kapni fogsz majd nyersanyagokat, illetve egy leírást, hogy hogyan tudod azokat használni, hogy karban tartsd a házad, a tetőt, a kertedet. Ha küldesz neki levelet, abban is kérdezhetsz tőle, s ő válaszolni fog.

     - Te találkoztál már vele?

   - Nem, csak az egyik alkalmazottjával, aki a közeli faluban lakik. Majd bemutatlak neki. Ha nehéz a munka, tőle bátran kérhetsz segítséget!

     - És meddig érvényes ez a szerződés?

     - Amíg te fel nem bontod!

    - Nem értem, ez túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen. Miért teszi ezt? Nem fogja időközben megváltoztatni a feltételeket?

   - Tudod, az elején bennem is ugyanezek a kérdések merültek fel. De rájöttem, hogy ő tényleg ennyire jó, és nem vár cserébe semmit. A feltételei pedig sosem változnak.

   Dőre Úr összehúzta szemöldökét, néhány percig gondolataiba merült, majd vett egy mély lélegzetet, s aláírta a szerződést.

  Másnap meg is érkeztek a nyersanyagok: deszkák, lécek, szögek szerszámok, mindenféle háztartási szer... A leírást tartalmazó könyvet a gazdagember alkalmazottja hozta el neki, kedvesen beszélgetett vele róla, és megígérte, hogy ha szüksége van rá, bármikor a rendelkezésére áll.

   Dőre Úr örömmel kezdett neki a vaskos irománynak, és igyekezett gyakorlatba is ültetni azt, amit olvasott. A tetőszerkezet egy kis részét egészen hamar sikerült neki megerősítenie. Közben folyamatosan levelezett a gazdagemberrel. Milyen bizonytalanul írta meg első üzenetét, és milyen nagy öröm volt olvasni rá a választ! Nagyon megkedvelte levelezőtársát, de ami még inkább meglepte az az volt, hogy úgy érezte, ő is igazán szereti őt. Apja helyett apja volt, testvére helyett testvére, barátja helyett barátja.

  Igen ám, de ahogy múltak a hetek, lelkesedése egyre inkább alábbhagyott. Sok munkája volt a közeli gyárban, ahol dolgozott, könnyen elfáradt. Életébe rengetek szórakozási lehetőség folyt be észrevétlenül: mindenféle érdekes újság jelent meg, mozi nyílt a városban, kollégái is sokszor hívták egy-egy játékra, ide-oda mentek. Dőre Úr egyre ritkábban írt üzenetet, és egyre kevésbé figyelt oda a válaszra. Volt, hogy a gazdagember levele elkeveredett a sok újság között, így nem is olvasta el. A tető javítása abbamaradt, ahogy a leírás olvasása is. Nem érezte annyira szükségét neki, mert napsütéses hónapok voltak ezek.

   Egyik este épp újságot olvasott, mikor egy vihar egyszerre odaért házához. Ütötte-vágta, tépázta a falakat, olyan volt, mintha egy hatalmas medve ment volna neki vérszomjasan. Hívta kollégáit, hogy nem tudnak-e segíteni neki, de egyik sem ért rá erre. Csalódottan tette le a kagylót. Remegve vette elő a leírást, amennyire tudta, próbálta bentről megerősíteni a tetőt, hogy ne dőljön rá. Megdorgálta magát, amiért nem figyelt oda jobban a védelemre. Eldöntötte, hogy ha elmegy a vihar, oda fogja magát tenni a javításra. Könnyezve írta meg levelét a gazdagembernek. Rájött, mennyire elhanyagolta őt, mikor ő volt az egyetlen, akiben sosem kellett csalódnia.

    A vihar elmúlt. A következő napokban Dőre Úr új erővel látott munkához, a gazdagember pedig újabb szerszámokat küldött neki, hogy segítse munkáját, leveleiben is támogatta őt. Azonban ahogy múltak a napok, úgy múltak a vihar ijesztő emlékei is. Napsütésben a ház sem tűnt olyan rozogának. Az építkezés megint abbamaradt.

   Eltelt két hét, s újabb sötét felhők gyülekeztek a ház fölé. Villámlott, dörgött, toporzékolt a vihar. Dőre Úr ismét nagy elszántsággal kezdett neki a fogadkozásnak, hogy ha ezt túléli a háza, akkor bizony nem fogja félvállról venni a munkát. De legbelül mégis érezte, nem biztos, hogy erre egyedül képes lesz. Elővette a gazdagember írásait, a leírást is tanulmányozta, ami megerősítette őt. Az egyik levélben, ami nemrég érkezhetett, azt a tanácsot kapta, hogy kérjen segítséget a gazdagember alkalmazottjától. Tényleg! - csapta tenyerét a homlokához - Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe? Válaszként az ég ismét dörrent egyet. Dőre Úr a telefonhoz sietett, felemelte a kagylót, ám ahogy tárcsázni kezdett, elbizonytalanodott. Biztos, hogy zavarhatom őt? - Órájára nézett, majd lassan letette a kagylót. - Áh, inkább majd holnap felhívom, most már eléggé későre jár!

  Másnap verőfényes napsütésre ébredt. Ahogy kiment a házból és visszanézett, elcsodálkozott. - Hiszen nem is olyan gyenge ez a tető! Egyedül is meg tudom csinálni! A munkahelyén olyan sok munkát kapott, hogy még otthonra is maradt belőle. Ahogy hazafelé sétált, nézegette azoknak a szomszédoknak a házait, akikről tudta, hogy ugyanúgy igénybe vették a gazdagember segítségét. - Hiszen ezek sem tűnnek stabilabbnak az enyémnél! Sőt, egyik-másik sokkal rosszabbul néz ki! Talán nem is olyan nagy a baj, mint gondoltam! - győzködte önmagát.

   Ahogy hazaért, nekifogott a gyárból hozott munkájának. Már nem tartotta olyan fontosnak a tető javítását, mint tegnap. A napok így teltek-múltak. Mindig volt, ami elvette az idejét, s mindig talált újabb és újabb kifogást. "Majd holnap nekikezdek, ma fáradt vagyok! Majd holnap csinálom, most sok munkám van! Majd holnap, mert ma szükségem van egy kis pihenésre, szórakozásra! Nem annyira rozoga ez a tető, biztos csak az ijedtség miatt láttam annak! Nem is volt olyan nagy ez a vihar! Lehet nem is lesz már több! A többiek háza sem jobb az enyémnél! A gazdagember biztosan megérti, hiszen olyan jó!"

   Ezek, s az ehhez hasonló gondolatok aztán finoman elvezették őt a hamis biztonság birodalmába, melynek királya oly ravasz! Tudja, hogyan kell az ellenséget tétlenségben tartani, s azt is, hogy nem érdemes folyamatosan támadnia, nehogy túlságosan felhívja a figyelmet a védelemre.

  Az a nap ugyanúgy indult, mint az összes többi nap. Dőre Úr elment munkába, majd hazaért. Írt egy rövid levelet a gazdagembernek, majd gyorsan átfutotta az előzőre kapott választ. Elolvasott egy kis részt a leírásból, ímmel-ámmal felszögelt pár deszkát, majd elment a barátaihoz. Nyugodt volt a lelkiismerete. Hiszen ezen a héten is dolgozott valamennyit, levelet is írt, miközben tudta, hogy az a hanyag szomszédja jó ideje még azt sem teszi meg! Micsoda hálátlan ember! Hazaért, megnézte postaládáját. Jött egy pár újság és egy levél a gazdagembertől. A borítékot ledobta az asztalra, majd elhelyezkedet kényelmes karosszékében, és elkezdte olvasni a híreket. Egy hatalmas villanás, egy dörrenés később, s már hallotta is az esőcseppek vészjósló kopogását. Ez nem olyan vihar volt, mint az eddigiek. Ha a többit medvének gondolta, akkor ez aztán egy még hatalmasabb állat! Ijedten vette kézbe a leírást, szaladt a deszkákkal a létrához...

   Egy reccsenés. Kettő. A tető elkezdett beomlani. Nem mentette meg a házat, hogy a szomszédoké még rozogább. Egy hatalmas villanás. Narancssárga színek táncoltak előtte hátborzongató haláltáncot. Füst fojtogatta ziháló testét. Van még kiút? Egy levél égett el éppen hamuvá szeme előtt. Elméjét kitisztította az ismerős kézírás. Dőre Úr kifutott a házból, majd megfordult és szembenézett ellenségével. Igen, ez nem egy medve, ez egy sárkány, amely öl, pusztít, csak úgy ontja a tüzet hatalmas, gonosz szájából. Élete munkája megégett. De ő maga megmenekült.