Gyötrő gondolatok

Egy szó, egy tett, s ismét a keserűség fojtogat.

Hogyan tudnám leküzdeni ez álnok gátlásokat?

Gyötrő gondolatok kavarognak fejemben,

Rossz emlékek törnek fel, miket rég eltemettem.

Anyám-apám elhagynának, Te itt maradsz mellettem.

Ebbe kapaszkodom én e nyomasztó küzdelemben.

Tudom, ez a börtön csak a bensőmben létezik,

De kívülről is ólomsúlyú betonfal érkezik,

Mely nyomja a mellkasom, s úgy nehezedik rám.

Vulkánként tör fel a fájdalmas magány.

Elönti testem a bénító forróság,

S rémült kisgyerekként kiáltok fel Hozzád.

Megkövülten állok a forgószél közepén,

Hallom susogását, ahogy kegyetlenül mesél.

A rég feledett bántásokat mind elém vetíti,

S szégyenem, mi szívemet újra megkeseríti.

Mit tegyek? Hogyan törhetném át falát?

Hogyan tudnám kizárni megtévesztő szavát?

Taníts tovább, Uram, Te lehetsz csak oltalom!

Szelíd hangod tudom, áttör minden viharon!

Bár most még nem tudok, csak remegve írni,

Tudom, hogy a végére meg fogsz vigasztalni.

S megadod a kulcsot, mi gyógyuláshoz vezet,

Mert Te végtelenül, s feltétel nélkül szeretsz.

Formálj át, kérlek, kötözd be e sebeket!

Adj erőt, hogy legyőzzem e riasztó rémeket!

Tudom, ígéreted mindig meg fog állni,

Nem hagyom hát őket gyümölcs nélkül szállni!

Hiszem, hogy erősebb Az, Aki bennem van,

Mint a világ, mely csak támad lankadatlan!

Nem szégyenülök meg, hogy Tebenned bíztam,

Kitaszítom magamból azt, mi nem Tőled van!

Tudom, hogy Te támaszom vagy rendíthetetlenül.

Nem adom fel, ha a harc elsőre nem sikerül!

Mert egyképpen tud csak e háború végződni:

Győztes leszek Veled, s minden seb el fog tűnni!

A betonfal leomlik, kinyílik börtönöm ajtaja.

Nem zavar már a gonosznak rikácsoló szava.

Mert hallom már a jó Pásztor hangját ott legbelül.

Ó mily kedves hang ez, ó milyen gyönyörű!

Szeretlek én Uram, mindennél jobban!

Szívemben a régi láng újra fellobban,

S elűzi a bennem keltett vad sötétséget!

Oly jó, hogy kegyelmed sohasem ér véget!

Azt hittem, e kínzással magam kell megküzdenem,

S mindenkitől ezeket el is kell rejtenem.

De nem! Mert már tudom, hogy erőtlenségem

A Te erődet mutatja, s én azzal dicsekszem!

Érzem, ahogy itt van gyógyító szavad

E sorok között is, mert most is támogatsz!

Köszönöm, hogy féltőn szeretsz s mindentől óvsz engem,

Szellemem után ráadásként rendbe teszed lelkem!

Talán te is éltél már át ilyen érzéseket,

Ahogy elméd csapdát állít önmagának, s égni kezd.

De használd fel e tüzet arra, hogy az Úrért lángolj!

Állj ellene a gonosznak, s elmegy ő magától!

Mert ezzel próbál ő az Úrtól elszakasztani,

S így akar Krisztus testében viszálykodást szítani.

De ne félj, mert az Úr mindig melletted van,

Megadja a kiutat, csak bízzál lankadatlan!