Beletörődés vagy törődés?

Mikor szakad a szív és remeg a lélek,

Mikor bensőd izzik, s kiáltja: úgy félek!

Mikor újra rád tör, mitől oly rég menekülsz,

Az emészteni készülő, múltba rántó tűz...

Mikor menni szeretnél, de visszahúz egy emlék,

Mikor rájössz, a csata azóta is tart még,

Mikor már nem is mersz emberekre nézni,

Rájössz, hogy kit is kell segítségül hívni.

Rájössz, Ő az egyetlen, ki mindig melletted van,

Kiben sosem csalódsz, s ki nem hagy ott a bajban.

Ki kivárja csendben, amíg észreveszed:

Senki más, csak Ő tudja tisztítani szíved.

Kereshetsz, kutathatsz a világban untalan,

Az ott talált megoldás mind-mind haszontalan,

Mi talán egy gondra akkor nyújthat csaló vigaszt,

Ám a szőnyeg alól közben előránt másikat.

Mondd csak, mit teszel, ha épp lelkedet dúlja?

Rózsaszín szemüveged felveszed-e újra?

Belemenekülsz-e egy kitalált világba

Azt gondolva elméddel hívod valóságba?

Vagy a fejed önként dugod be a homokba,

Várva, hogy az idő talán majd magától megoldja?

Mely esetleg befedheti, elrejtheti szépen,

Ám hidd el, attól ott marad meglapulva mélyen.

Láthatatlan karjával beléd markol néha,

Majd elenged, hogy azt hidd, nincs is ott probléma.

Egy idő után elhiszed, jó ez így, ahogy van,

Hiszen hozzád tartozik, elválaszthatatlan.

Kérlek, ne tedd ezt! Ne bírd maradásra!

Mert ki van fizetve a szabadulás ára!

Van jogod, hogy kiparancsold őt az életedből,

Ne hódolj be neki, ne egyél kezéből!

Állj fel, vedd fel fegyvered, indulj most a harcba!

Ha a lelked tiltakozna, uralkodjál rajta!

Hidd el, benned megvan már az erő mindezekre,

Nem bukásra vagy ítélve, hanem győzelemre!

Nincs oly nagy, nincs oly régen tartó küzdelem,

Miből Vele ne tudnál kijönni végül győztesen.

Bármit súgnak érzéseid, bármit mutat a világ,

Egy sem tudja felülírni az Uradnak szavát!

Mondd csak, kire hallgatsz a hétköznapokban?

Kinek hangja kap helyet gondolataidban?

Kinek szava jön ki "tényként" folyton folyvást szádon?

Kihez fordulsz legelőször ezen a világon?

Hogyha mindezekre nem az Úr a válasz,

Itt az idő: Jerikó fala omoljon le nálad!

Lépj át végre szabadon az ígéret földjére,

Hol minden rabságnak és köteléknek vége!

Bízva bízz az Úrban, mert mindig melletted van.

Ha nem is érzed, sosem hagy Ő egyedül a harcban.

Vesd kezedet biztosan az eke szarvára,

S akárhogy is vonz téged, sose tekints hátra!

Légy kitartó és ne félj a kapukat zörgetni,

Várj szelíden, s higgy abban, hogy meg fog egyszer nyílni!

Tiéd lesz az örökség, a rég megígért áldás,

A kulcs az, hogy az Úr szerint leírt módon vedd át!