9. fejezet

   Jókedve egészen addig tartott, míg az egyik szünetben Emil be nem ment öltözőjébe.

  - Nos, bejelenthetem a sajtónak, hogy egy pár vagyunk? - kérdezte tőle menedzsere, miközben átkarolta vállát.

   - Nos, azt hiszem, inkább mégsem akarom ezt. - szabadította ki nyakát Albert a férfi karja alól.

   - Miért nem? - kérdezte Emil furcsán méregetve őt.

   - Mert túl bizarr...

   - Jah, az nem gond... - válaszolta a férfi. - Elég, ha csak a közönség felé mutatjuk azt... Vagy ha nagyon nem akarod, hogy mi legyünk egy pár - tette hozzá lemondóan, miután meglátta Albert arcát -, mondjuk azt, hogy az egyik kedves barátod homoszexuális, és maximálisan támogatod őt ebben. Egy kis fizetésemelésért be is vállalom a szerepet... - tette hozzá erőltetetten kacagva saját viccén.

    - Igazából - szólt Albert elgondolkodva - én azt sem akarom!

   - Miért? Hát nem érted, hogy mennyi követőt szerezhetnél ezzel? A sok maradi sztárocska, akinek lealkonyulóban van a karrierje, na, az megengedheti magának, de te nem! Mondj egy okot, hogy miért ne kellene ezt támogatni!

    - Azért, mert... ez nem természetes, nem normális!

   - Hahhh, már rég túl van ez a világ a természetesen... Ha két ember úgy dönt, hogy szereti egymást nemüktől függetlenül, ugyan kinek ártanak vele? A normalitás változik, csak haladni kell a korral!

  - De a Fazekas nem változik! - tört ki Albertből, önmagát is meglepve vele. - Hiszen te is olvasod a Pátoszt, ennyi még bennem is megragadt a vasárnapi iskolából... - próbált szépíteni előbbi kitörésén.

  - Ha igazán érdekel, az agyagvilágbeli képviselői pontosan ezért hoznak újabbnál újabb rendeleteket, hogy mi, pátosziak is haladjunk a korral...

   - És ha az ellenkezik a Pátoszban írtakkal?

   - Akkor felülírják az addigiakat!!! - dörrent fel mérgesen Emil.

     Albertet egészen meglepte ez a durva hangnem, sosem látta menedzserét ilyen mérgesnek. Vitájukat egy rendező vágta el, mikor bekopogott, hogy útmutatást kérjen a következő órákra.

    - Mindjárt megyek! - kiabált ki Emil, majd felvette kabátját és távozni készült.

    - Emil! - szólt utána Albert.

    - Igen?

    - Nem szeretnék homoszexuális propagandát! Ehhez tartsd magad, kérlek!

    Emil mérgesen bólintott egyet, s ott hagyta megdöbbent főnökét.

    Albert alig várta, hogy aznap hazaérjen, és újra nekiálljon a Logosz olvasásának. Lelkében nagy vihar dúlt a reggeli beszélgetés óta. Nem tudta megfogalmazni érvekkel, hogy miért is ellenzi ezt az eszmét, de belül érezte, hogy valami miatt borzong a gondolattól, hogy ő ehhez adja nevét. Ahogy haladt a könyvben, rátalált a Fazekas intelmeire a témával kapcsolatban. Rájött, hogy az aznap benne megszólaló halk hang teljesen összhangban volt megalkotójuk véleményével, aki egyenesen gyűlöli ezt a jelenséget. Albert számára nem volt kérdés, hogy megvan ennek az oka, s mint a többi figyelmeztetés, ez is az ő javukat szolgálja, bár ezt sem tudta kielégítő logikus indoklással megmagyarázni. Attól függetlenül, hogy jócskán talált érveket, ahogy gondolkozott rajta, ez is inkább afféle belső meggyőződés volt benne, ahhoz hasonló, amit aznap délelőtt a vita alatt tapasztalt. De hogyan kerülhette el ez Emil figyelmét, holott annyira egyértelműen le van írva? Ez talán nincs benne a Pátoszban? Ki kell vennem a könyvtárból egy példányt belőle! - gondolta. Még mindig meg volt zavarodva, hogy melyik csoport követi igazán a Fazekast. Bár a Logosz a logoszkövetőkkel volt összhangban, s Toméknak is úgy tűnt, sokkal élőbb hite van bármely eddig ismert pátoszitól, mégsem tagadhatta azt a tényt, hogy a pátoszi vezetőknek sora visszavezethető a Fazekas fiát követő legelső csoportig, míg a logoszkövetők látszólag a semmiből tűntek elő.

   A másik, ami nagyon aggasztotta Albertet, hogy nem tudta őszintén azt mondani, hogy nem mozgatott meg semmit benne Emil csókja. Tudta, hogy nem helyes a vágy, ami fel lett keltve benne, mégsem tudta teljesen kizárni elméjéből.

     Mivel ez a gondolat jelenleg csak gyötörni tudta őt, úgy döntött, először a másik problémának jár utána, így még aznap délután elment a könyvtárba, s nagy örömére még épp nyitva találta. Kikölcsönözte a Pátosz egy példányát, majd otthon kíváncsian lapozott bele. Megdöbbenve látta, hogy a könyv nagy része megegyezik a Logosszal, sok olyan rész is, ami nyílegyenesen szembeáll a későbbi pátoszi vezetők rendelkezéseivel. Nem tudta hova tenni a dolgot. Mivel másnap épp szabadnapja volt, s tudta, hogy aznap lesz a logoszkövetők összejövetele, úgy döntött, ellátogat alkalmukra.