5. fejezet

   Albert sokat gondolkodott a Tommal való eszmecserén. Jó lett volna valakivel megbeszélnie ezt, de Tomon kívül nem sok közelebbi barátja volt. Igaz, hogy menedzsere, Emil sokat kedveskedett neki, valahogy ez számára mindig őszintétlennek hatott. Bár ha jobban belegondolt, az utóbbi időben egyre több mindent osztott meg vele, s eddig nem volt belőle semmi gondja... Úgy döntött hát, hogy megkérdi véleményét erről az egész Fazekas dologról. Kiderült, hogy Emil is olyan neveltetésben részesült, mint ő, csak sokkal odaszántabban követi a pátosziak tanait.

   - És te ismered a logoszkövetőket? - kérdezte őt Albert.

  - Sajnos igen. Komisz egy bagázs! - válaszolta Emil, miközben legyintett egyet kezével.

  - És mi a különbség a két csoport között? Bevallom őszintén, én még a miénkbe sem mélyedtem bele... - mondta Albert.

 - Nos, először elmondom, amiben megegyezünk. Van egy Fazekas, aki a világunkat és minket is megformált, s van egy Égető, aki szembefordult vele és tönkre akarta tenni azt, amit ő alkotott. Úgy hisszük, hogy a Fazekasra hasonlítunk, mert önmaga alapján formált minket, de míg az ő teste halhatatlan, a miénk törékennyé vált, miután követtük az Égetőt az ellenszegülésben. Kettőjük között harc dúl az agyagemberekért, s aki az Égetőhöz kerül, annak szörnyű sorsa lesz, mert ott olyan hőség van, amit még a mi agyagtestünk sem tud elviselni - s attól függetlenül mégsem halunk meg tőle. Azt is hisszük, hogy a Fazekasnak van egy fia, aki eljött, és ígéretet tett arra, hogy aki őt követi és elfordul az Égetőtől, az ugyanolyanná válik, mint ő, és a halál után ugyanolyan halhatatlan testben fog élni. Röviden ennyi. Onnan válik ketté a történet, miután eljött a Fazekas fia. Mikor Ő itt volt velünk, voltak követői, akiket kiválasztott, és akik hírnökeivé váltak. Ezek az emberek alapították azt a közösséget, amihez mi tartozunk, és ők adták át a hatalmat az utódjaiknak, akik egészen napjainkig sorban követték egymást, s hoztak fontos határozatokat. A Pátosz az a könyv, ami a Fazekas szavait rögzíti, mi azt követjük, kiegészítve a közösségünk eddigi vezetőinek rendeleteivel és szokásrendszereivel, amelyek nagyon fontosak, hiszen változik a kor és értelmezés. Úgy hisszük, ezek a határozatok legalább olyan fontosak, mint a Pátoszban leírtak. Ezen kívül úgy gondoljuk, hogy a Fazekas körül élő lények, és a már hozzá ment agyagemberek is segítségünkre vannak, így nemcsak a Fazekastól kérhetünk, hanem tőlük is. Ezekről a lényekről és magáról a Fazekasról is szoktunk készíteni agyagszobrokat, amelyek hasonló tiszteletet érdemelnek, mint ők maguk. Abban is hiszünk, hogy nem mindenki jut rögtön az Égető kemencéjébe azok közül, akik nem a Fazekast választják, hanem egy köztes helyre, ahonnan az itt maradt agyagemberek kikönyöröghetik, hogy a Fazekashoz kerülhessenek. Természetesen sok más különbség is van, de hirtelen ezek jutottak eszembe. Lényeg a lényeg, hogy a logoszkövetők mindezt nem ismerik el, holott a pátosziak vonala végigvezethető egészen a Fazekas fiáig, míg ők csak úgy felbukkantak valahogy. Ha rám hallgatsz, akkor elkerülöd őket! - mondta vészjóslóan Emil.

   Albert nem számított ilyen hosszú "kiselőadásra", de mégis sok új információt nyert belőle. Nahát, és én eddig azt hittem, hogy pátoszi vagyok, holott a felét sem tudtam ezeknek! Még a Pátoszt sem olvastam... - csodálkozott magában.

    - De most ne ezzel foglalkozzunk! Van egy rendkívüli hírem! Bekerültél az ország legjobb 15 előadója közé, így részt vehetsz az országos Zenefesztiválon, aminek fődíja egy lemezszerződés ééééés... országos turné!!!

  - Nahát! Erről álmodni sem mertem volna!- mondta Albert örömtől remegő hangon.

 - Pedig mostantól nagyokat kell álmodnod! Rengeteg dolgunk lesz az előkészületekkel, arról nem beszélve, hogy ki kell faragnunk az imidzsedet!

   - Hogy érted, hogy ki kell faragnunk az imidzsemet?

  - Oh, hát egyszerű városi emberként nem sok eséllyel indulsz! Ki kell találnunk valami ütős hátteret, amitől olvadoznak az emberek. "A félig árva, elhagyatott fiú, aki meg akarja valósítani régen dédelgetett álmait" kezdetnek megteszi. A versenyig viszont még sok rágcsálnivalót kell adni a népnek, hogy ne tudják levenni rólad a figyelmüket!

   - Biztos, hogy mindez szükséges? - kérdezte Albert, akit nem töltött el túl sok örömmel az ötlet.

  - Hidd el, én igazán ismerem a szakmát! Ha nem mész az általuk előírt úton, össze fognak morzsolni téged! Innen már nincs visszaút! - veregette meg nevetve pénzforrása vállát Emil.

   Albertnek még este is ezek a mondatok csengtek fülében, mikor elővette gitárját, hogy egyedül zenélgessen. Olyan békés volt így önmaga társaságában! Biztos, hogy akarja a nagyközönséget? Úgy érezte, cellája ajtaja becsukódott, a kulcs pedig beletéve várja, hogy elfordulhasson.

  - Igaza van Emilnek, nincs visszaút! - szólalt meg hangosan, áldását adva a kegyetlen zárnak, hogy helyére kattanjon.