3. fejezet

Hárt megkönnyebbülve huppant le a fotelba aznap este. Bizony, elég fárasztó napja volt az iskolában! Édesanyja remek vacsorát főzött, és nagyon sokat beszélgettek evés közben. Nem sokkal utána anyja már el is ment aludni, látszott rajta, hogy nagyon kimerült. Bár tehetnék érte valamit! - gondolta. Imádkozz érte!- súgta egy hang a fejében. Ugyan minek, úgysem hiszek benne!- jött rögtön az ellenkező válasz.

Áh, nem igaz, hogy állandóan ezen gondolkozom!- kapcsolta be dühösen a tévét és bámulni kezdte. A riporternő épp az első peregnus férfipár házasságáról tudósított. Hárt döbbenten ült a képernyő előtt. Mindkét férfit ismerte látásból. Oda jártak gyülekezetbe, ahová jó barátja, Scott is. Kicsit furcsállta, hogy hívő peregnusok ilyen nem mindennapi párosításban esküdnek meg, de hát nem ismerte a Könyvek Könyvének házasságra vonatkozó intelmeit. Bár - gondolta - mivel a hívők a szeretetet hirdetik, biztos ebben is elfogadóbbak. Vagy mégsem? Áhhh, minek is gondolkozok erről? Nem mindegy, mit hisznek? Hárt, a Madarász nem létezik, tudod jól! Nem hiányzik neked, hogy éppen most bolondulj meg! Csak nyugalom, éld az életed, mint eddig... Ám az eddig benne lévő bizonyosság, miszerint nincsen semmiféle Madarász, most valahogy megingott. Egyfajta félelem költözött a lelkébe: lehet valami visszafordíthatatlan lehetőséget mulaszt el, ha semmivel sem törődve hátat fordít és nem változtat életén. Szíve egyre hevesebben dobogott, s levegővétele is igen megszaporodott. Teste nem bírta tovább ezt a belső feszültséget. Menekülni akart tőle! Muszáj volt neki! Hagyott egy cetlit édesanyjának, hogy elmegy pár órára otthonról, s felhívta barátait, hogy menjenek ki az éjszakába.

Ahogy nagyokat nevetve iszogattak kedvenc helyükön, figyelmét sikerült kicsit elterelnie. De lelkiismerete minduntalan felszólalt, hogy nem ezzel kéne töltenie idejét. Nem igaz, hogy már a barátaimmal töltött időt sem tudom élvezni! Azért, mert anya beteg, még nem áll meg az élet, nem azon múlik az egészsége, hogy én hogyan vélekedem a Madarászról! Eddig is jól megvoltunk nélküle! És különben is, nagyon sok peregnustól ezerszer jobb vagyok! Nem ártok senkinek. Miért kéne változnom? Mindenkit csak nem küld a sötétségbe! Biztosan figyelembe venné, hogy azért a szívem a helyén van! De valami belül mégis azt súgta Hártnak, hogy ha létezik a Madarász, nem biztos, hogy az Ő országába jutna a nagy pukkanás után jelenlegi élete alapján. Ahogy ezen morfondírozott, odaült mellé régi jó barátja, Scott.

- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte nevetve a merengő fiút. Hártnak hirtelen eszébe jutott valami.

- Hé, te jársz még a Madarász Imaházába? - kérdezte Scottot.

- Hát igen, el-el járogatok a szüleimmel. Miért?

- Semmi különös, csak ma a Madarász Mentsvára felé voltam. Mivel másabb az, ahova ti jártok?

- Hmmm. Igazából még nem voltam a Madarász Mentsvárában. De a szüleimtől hallottam róla. Sikítoznak és ugrálnak, mint a bolondok! Ja tényleg, és tudod, az a lány, a másik osztályból, aki mindig a Könyvek Könyvét bújja a szünetben. Na, ő is oda jár! Tesóm azt mondta, hogy fogadalmat tett, hogy a házasságig nem ismerkedik férfiakkal! - súgta oda Hártnak idézőjelet mutatva az ismerkedni szónál. -Flúgos egy csaj! Állítólag minden útmutatást meg akar tartani, ami a Könyvek Könyvében van! Úgy viselkedik, mintha a középkorban élne! Szörnyű élete lehet!

- De nem nektek is a Könyvek Könyve az alapja a hiteteknek? Azt hittem ti is aszerint éltek...

- Nézd, Hárt, biztosan van, aki teljesen megtartja! De én speciel - és még sokan mások is vannak így- nem is olvasom, hiszen ott vagyok minden héten az alkalmakon, úgyis elmondják, amit kell tudnom belőle! - nevetett Scott.

- Értem. És mondd, te tényleg hiszel ebben az egész Madarászos sztoriban?

- Hát végül is igen! - felelte Scott vállvonogatva - Bár szerintem sokan túl komolyan veszik az egészet! Már több száz éve íródott ez a könyv, sok rész elavult a parancsolatokból! Nem is nagyon egyeztethető össze ezzel a mai világgal! De miért érdekel ez téged ennyire?

- Nem is tudom. Csak ma valahogy elgondolkodtam rajta. Talán túl sok rosszat teszek! - mondta Hárt a lába alatt gomolygó zöld füstöt bámulva.

- Ne félj, nem fogsz a sötétségbe jutni! - mondta Scott nevetve - Nem vagy te olyan bűnös lélek! Csak egy átlagos fiatal. Mindenki így él! Azért amiket te teszel, azok nem olyan durva dolgok, nyugodj meg!

- Igen, talán igazad van. - mondta Hárt még mindig maga elé meredve.

- Ajaj, azt hiszem, rád fér egy kis ital, túl sokat gondolkodsz... - mondta Scott még mindig nevetve - Gyere, majd én töltök neked egy kis szíverősítőt...

Hártot zavarta, hogy úgy érzi, ő sokkal inkább érdeklődik a Könyvek Könyve iránt, mint barátja, aki már régóta hisz ebben az egészben, ezért inkább hagyta, hogy figyelme elterelődjön. Még hogy ő, a szabadság megtestesítője engedje, hogy bárki is leuralja gondolatait? Na azt már nem! Az est hátralévő részében nem is esett több szó a Madarászról, s Hárt igyekezett a gondolatiból is elűzni Őt. Azonban késő este, mikor lefekvéshez készülődött, mégis egy órával korábbra állította ébresztőjét, hogy legyen ideje suli előtt beugrani Gotfridhoz. Persze csak azért, hogy eloszlassa kételyeit és újra élhesse az eddig megszokott életét. Még véletlenül sem azért, mert kezdené elhinni ezt a mesét. Á, dehogy! Ő nem lesz soha olyan bolond... De mélyen legbelül mégis érezte, hogy akárhogy áltatja magát, valami megmozdult benne és visszafordíthatatlanul munkálkodik szívében.