10. fejezet

Hárt felébredt az éjszaka közepén. Úgy érezte, valaki figyeli. Megfordult, s ijedten ugrott fel ágyából. A hétfőn befogadott koldus állt ott, csak éppen ruháján nyoma sem volt kosznak, egész teste ápolt volt, enyhe fényt árasztott, s hátából léggömb helyett fehér szárnyak álltak ki.

- Mi a manó? - csúszott ki Hárt száján - Hát te hogy kerülsz ide? Mi történt veled? Mik azok a szárnyak rajtad?

- A Madarász küldött. - mosolygott a férfi - A nevem Malkiach. Eredeti alakomban galamb vagyok, de így talán könnyebben tudunk beszélgetni.

Hárt csak bámult rá kikerekedett szemekkel. Ez most komoly, vagy csak álmodom? Lehet beadtak valami nyugtatót a kórházban, csak nem vettem észre... Behunyta a szemét, majd újra kinyitotta, de a férfi még mindig ott állt mosolyogva. Hárt pislogott még egy párat, kinyitotta a száját, de hang nem jött ki a torkán.

- Nos, így elég nehéz lesz beszélgetnünk. - nevette el magát Malkiach.

- Elnézést, csak annyira hihetetlen ez az egész - találta meg a hangját Hárt - te tényleg egy vagy a Madarász galambjai közül? De akkor miért jöttél el hétfőn koldusként hozzám?

- Az volt próbatételed első állomása. - válaszolt a férfi - És kiálltad. Ahogy a többi hatot is. Befogadtál egy hajléktalant. S aki másokon segít, az olyan, mintha Amadén segítene. Eltört a kezed, így a régóta dédelgetett álmod - hogy felfigyelnek rád a meccsen - szertefoszlott, de egy cseppnyi haragot sem tápláltál a Madarász felé, hanem bíztál benne, Őt követted, és nem a saját álmod és népszerűséged kergetted. Nem estél kétségbe, mikor pénzügyi gondotok akadt, hanem hittél benne, hogy nem hagy cserben titeket. Mikor annak árán kaptál volna munkát, hogy megtagadod Őt, te felvállaltad hitedet, és nem fogadtad el. Megvallottad a Madarászt másnap Anabell előtt is, akinek eleinte imponálni szerettél volna. S ami még nehezebb, a barátaiddal szintén szembefordultál Érte. De ami igazán méltóvá tett erre a találkozásra az az volt, hogy édesanyád életét teljes mértékben a Madarász akaratára bíztad, s az sem tántorított el tőle, hogy kórházba került.

- Ez...ez ...ez mind a hitemet vizsgálta? Azért történtek ezek a dolgok? - kérdezte Hárt, de arra, ami igazán érdekelte - hogy ennek fényében mi lesz az anyjával - nem mert rákérdezni.

- Nem pont azért, de a Madarász mindenből tud jót kihozni. De ezt hagyjuk is most. Térjünk rá a látogatásom igazi céljára. Édesanyád jól gondolta, mikor azt mondta, hogy a Madarásznak tervei vannak veled. Én most elmondom neked ezt a tervet, hogy eldönthesd, vállalod-e. Mint tudod, a Madarász sosem kényszerít semmire.

Miután Hárt bólintott, folytatta:

- Amadé második visszajövetele közel van. De ahogy a Könyvek Könyvében olvashattad, ezt számos tragikus esemény meg fogja előzni, miközben Amadé ellenfele, a Varjak Királya kiépíti aljas uralmát. Ez a folyamat már elindult, érződik a szele a gonosznak. De mielőtt hatalomra törne, a Madarász kitölti kegyelmét a jókra és sok ébredés is lesz. Ezután fogja magához venni azokat, akiknek az igazak pecsétje ott fénylik homlokán. Mivel ezek a peregnusok egyszer csak szőrén-szálán eltűnnek a világból, az itt maradottak kutatni fogják az okát, s sokan fognak még hitre jutni, azonban késedelmük ára mártírhalál lesz. Ezért nagyon fontos, hogy minél többen átlássanak a varjak gonosz cselszövésein és minél hamarabb megszerezzék az élet pecsétjét. Éppen ezért most megmutatom neked a világotok egy kicsiny részletét az igazi valójában. Láthatod a galambokat és varjakat, s azt, hogy hogyan munkálkodnak a peregnusok befolyásolásán. Az lesz a feladatot, hogy leírd mindazt, amit láttál, s hogy figyelmeztesd a peregnusokat arra, mi is megy körülöttük. Sokan lesznek, akik gúnyolni fognak ezért, s hazugnak neveznek. Csúfos rágalmak fognak téged érni, de lesznek, akiket ez fog a Madarászhoz vezetni. A döntés a tiéd: elvállalod vagy sem?

- Vállalom - vágta rá rögtön Hárt elszántan, bár hangjába egy cseppnyi félelem is vegyült.

- Ne félj, senki sem fog minket látni, s én végig melletted leszek. Amit kell, elmagyarázok, de te is kérdezhetsz. Ha készen vagy, indulhatunk is.

- Rendben. Készen vagyok! - lépett mellé Hárt.

- Akkor menjünk! - mosolygott rá Malkiach.