A drága ár
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. /János 14:6/
Négy jegyautomata állt a vasútállomáson, az egyetlen vonat perceken belül indulni készült. A kígyózó sorok lassan elfogytak, látszólag minden utas elfoglalta helyét. Egyszerre négy ember futott be lélekszakadva, hogy a vágányok mellett az automatához siessen. Pár gombnyomással kiválasztották jegyeiket, majd elhűlve meredtek a képernyőre, ami az utazás árát írta ki éppen. Tanácstalanul néztek egymásra, nem gondolták, hogy ilyen drága lesz a felszállás. Mindegyikük kotorászni kezdett zsebében, táskájában, reménykedve, hogy még időben össze tudja szedni a megfelelő összeget. Csüggedt tekintetük tükrözte próbálkozásuk sikertelenségét.
Egyszerre egy szakállas férfi állt meg mögöttük.
- Én kifizetem a jegyét annak, aki elfogadja! - mondta, s szavai komolyságát a feléjük kinyújtott bankjegyek igazolták.
A négy férfi csodálkozva nézett rá.
- Hah, jó vicc! - mondta az Első. - Tudjátok mit? Én nem veszek jegyet, felszállok anélkül! Majd valahogy megbújok a sok ember között! A kalauz biztos nem lesz olyan szívtelen, hogy leszállít! - ezzel elment, és szavaihoz híven fel is szállt a szerelvényre.
A Második eltűnődve méregette a szakállas arcot.
- Tényleg komolyan gondolod? És mit kérsz cserébe? - kérdezte tőle.
- Semmit, csak fogadd el és váltsd ki! - válaszolta, majd odaadta kezébe a pénzt. A meglepődött ember kiváltotta jegyét, hálát adott megmentőjének, és boldogan felszállt a vonatra.
A Harmadik is kinyújtotta a kezét.
- Köszönöm szépen, én is elfogadom!
A szakállas férfi neki is odaadta a pénzt, de ő a jegyváltás helyett elővette uzsonnáját, s vígan falatozni kezdett.
- Na és te? - jött a kérdés a Negyedik személyhez.
- Én még megpróbálom megvenni a magam pénzéből, már nem sok kell hozzá! - válaszolta az.
Valóban, a befizetett összeg egyre közelebb ért a jegy árához. A vonat azonban hirtelen nagyot dudált.
- Utolsó figyelmeztetés a felszállásra! Aki nem jön, itt marad! - harsogta a kalauz.
- Mindjárt meglesz! Mindjárt meglesz! - kiabálta a férfi a negyedik automatánál, miközben jó pár bankjeggyel etette meg azt.
De hiába, az összeg még így is hiányos volt. Az eddig uzsonnázó férfi mindeközben rémülten próbálta jegyét megváltani, de az automata nem vette be a pénzt. A vonat kerekei lassan zakatolva megindultak. A Harmadik férfi, kezében a jegy árával elkezdett rohanni a szerelvény felé, a Negyedik gyorsan lefényképezte a képernyőt, és követte őt. Még az utolsó pillanatban fel tudtak ugrani a vonatra. A kalauz éppen az Első férfit igazoltatta, aki jegy nélkül szállt fel.
- Sajnálom, jegy nélkül nem jöhet! Le kell szállítanom!
Az Első férfi rémülten hebegni kezdett. Eközben a Harmadik és Negyedik is odaért a kalauzhoz.
- Elnézést, nem tudtam teljesen megvenni a jegyet! De itt a bizonyíték, hogy majdnem az egészet kifizettem! Azért valameddig elmehetek, ugye? - kérdezte bőszen mutogatva a képernyőről készített fényképet.
- Nekem sincs jegyem, de itt az ára! - lengette meg bankjegyét a Harmadik a kalauz orra előtt.
- Sajnos mind a hármójuknak le kell szállnia! Tudják, ezen a vonaton mindenki jegyét az a szakállas férfi fizette ki, aki magukhoz is odament. Nagy kár, hogy nem fogadták el ezt az ingyenes ajánlatot!
- De hát én elfogadtam! Itt van, itt van! - kiabálta a Harmadik.
- Sajnálom, de ez érvénytelen. Az egy dolog, hogy elfogadta, de be is kellett volna váltania! Ha nem az evéssel lett volna elfoglalva, hanem az életének megmentésével, most nem kéne leszállnia!
- És én? - kérdezte a Negyedik felháborodottan. - Az Első utas egy centet sem fizetett, én pedig majdnem megadtam az egésznek az árát, mégis ugyanúgy leszállít minket? Ugyanazt a büntetést kapjuk?
- Sajnálom, de ezen a vonaton csak az utazhat, akinek van érvényes jegye. Ez az egyedüli mérce, nem az, hogy ki mennyit fizetett. És magának - ugyanúgy, mint a másik kettőnek- nincs jegye! - mondta a kalauz.
A három férfi esedezett, szitkozódott, toporzékolt, de hiába. A szerelvény hangos fékezéssel megállt, letette a három utast, s tovább menetelt. A három férfi ott állt, arcukon a rémülettel, más nem maradt nekik. A várost pusztító tűz forrósága, amely elől a vonat nyújtott egyetlen menekülő utat, lassan elérte őket.