A biztos pont

Nincs fontosabb dolog ezen a világon,

Miről igazán érdemes írni.

Jelenléted életembe egyre csak kívánom,

Mert nem tudok, nem lehet Nélküled élni!

Mikor elengedem kezed, mint kíváncsi kisgyermek,

És túl sokáig próbálok meg egyedül járni,

Mikor nem hallom mellettem biztos léptedet,

Rájövök: az ember milyen gyengévé tud válni.

Riadtan észlelem erőtlenségemet,

Megbotlok, s máris zuhanni kezdek.

De egy kéz elkapja törékeny testemet,

Felemel, s nem hagyja, hogy rossz irányba menjek.

Mikor eltűnnek a pörgő hétköznapok,

Otthonomba lépek a megrajzolt világból,

Mikor magammal szembesülve egyedül vagyok,

Lehull rólam a titokban szőtt fátyol.

Oly észrevétlenül távolodok tőled,

Miközben azt hiszem, csak Érted dolgozok!

Elbizakodottan hagyom el ösvényed,

S kezed helyett már csak egy kesztyűt szorongatok.

Önhitten menetelek bele a mocsárba,

Mire észreveszem, már a nyakamig ér.

De utánam nyúlsz, s felöltöztetsz tiszta ruhába,

Mert kegyelmed hatalmas, újra s újra elér!

Miért teszed ezt? Felfogni nem tudom,

Hisz látod, hogy mennyire gyenge tudok lenni!

Mikor már sikerül mindent elrontanom,

Te még a romokból is várat tudsz emelni!

Mikor rádöbbenek, mi lennék nélküled,

Hogyan folyna sorsom régi életemben,

Őszintén tárom fel előtted szívemet,

S könyörögve kérlek, tegyél rendet bennem!

Rájövök, hogy milyen nagyon szeretlek én,

A legjobb dolog Vagy, ami történt velem!

Hogy gyermeked lehetek, minden kincset megér,

Ha ellenem is jönnek ezerszer ezren!

Tarts meg, hogy Veled küzdhessem harcomat,

Add, hogy az utadon bizton meneteljek!

Taníts meg követni a Te szelíd hangodat,

Hogy ne tudjon becsapni örök ellenséged!

Segíts nekem mindig őszintének lennem

Másokkal, de leginkább saját magammal!

Add, hogy ne én, hanem Krisztus éljen bennem,

Töltsd meg szívemet tiszta alázattal!

Segíts, hogy teljesen letegyem életem,

Hogy ne hagyjam soha földre esni igéd!

Adj erőt másokkal és másokért küzdenem,

S minden dicsőség a Tiéd legyen ezért!